koronás margitvirág (gör. chorton, lat. Chrysanthemum coronarium): a fészkesvirágzatúak családjába tartozó növény. - A Szentírásban Mt 6,30: szerepel („ha a mezei virágot így öltözteti Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?” vö. Jak 1,11). - A nemzetség gör. eredeti neve 'aranyvirág'-ot jelent, ami a növény számtalan mélysárga fészkére utal. A bibliai táj jellegzetes tavaszi képe jelenik meg, amikor a mező aranyló tengerré válik a rengeteg kinyílt ~tól. A kis-ázsiai nemzetség közel 30 sztföldi fajt magában foglaló csoportját rendkívül igénytelen, tömeges és bőségesen virágzó változatok képviselik, amelyek útszéleken, termőföldeken egyaránt gyakoriak. - A ~ 40-80 cm magas, erős növekedésű, tőből dúsan elágazó, sűrű lombú, egyéves, kopasz, lágyszárú növény. Félig szárölelő, visszás tojásdad levele szárnyaltan hasadt, szabálytalanul hegyes, mélyen fogas lebenyekkel. Végálló, 4-5 cm átmérőjű, egységesen sárga fészkei laza sátorozó fürtben csoportosulva borítják a növény minden részét, egy tövön akár száz virággal is. A sugárvirágok egyforma mélysárgák v. halványsárgák, a tövükön narancssárgára sötétedve (fakó margitvirág). Bóbita nélküli, 3 élű kaszattermései barna bőrnemű fészekpikkelyek védelmében fejlődnek. Vadon és kultúrában egyaránt megtalálható, könnyen kivadul és szőnyegszerűen borít be nagy foltokat, parlagokat és elhanyagolt ter-ket. Ezért a šošan (liliom) jelképes használatakor erre a közismert szép vadvirágra is jogosan gondolhatunk. Virágos hajtásait ételízesítőként, húsételekhez körítésnek, csíráztatott magját csemegeként fogyasztják. - A nemzetség ősi képviselői vsz. Kínából jutottak el Japánba, ahol sok fajtáját kedvelték és termesztették. A császárok már a Kr. e. 10. sz: kiáll-okon büszkélkedtek szebbnél szebb változataikkal. Így vált e nemzetség lassanként Japán nemzeti virágává. Ky.Z.

Kereszty 1998:162.